HTML

Futni jó!

2013. április 14. - Aznap lettem 38. És aznap futottam le életem első maratonját. Ez a blog eredetileg az odavezető útról szólt. Azóta viszont már arról, hogy miként nyílik ki egy maraton után a világ. Mert kihívásból rengeteg van, csak figyelni kell.

Friss topikok

  • Azt az elkényeztetett hokiszurkoló mindenségit!: MEN-JUNK-VISSZA! MEN-JUNK-VISSZA! :) (2014.05.19. 09:21) Út Koreába - 2. rész
  • munkagep: @Azt az elkényeztetett hokiszurkoló mindenségit!: türelem, ífjú Skywalker, türelem. :-) (2014.05.14. 12:28) Út Koreába – 1. rész
  • Heronyányiné Lang Anna: Tényleg nagyon jó ez a bolt csak jó fizetés is kellene hozzá !3dl Limonádé 290 ez nem a dolgozó em... (2013.10.12. 14:21) Van egy bolt Szekszárdon
  • jacint70: Hajrá Karesz! Aztán este még lesz egy apró kis program a Stadionok megállónál... ;-) (2013.04.08. 10:29) Már csak 1 hét
  • Weboldal készítés olcsón: Tudok egy jó tervet, ha sikerül a maratonod! Ez nem más, mint az Ironman: olyan maraton, amire 3,... (2012.11.13. 11:05) Köszöntő

Címkék

Így búcsuztatjuk az óévet: egyéni csúcsok, csúcs U18-as lányok, szuper koncertek, szupermaraton

2012.12.31. 17:10 munkagep

2013_kép.jpgAz elmúlt egy hétben annyi minden történt, hogy nem is tudom hol kezdjem. A karácsonyi szünet a bejgli (vagy beigli?) evés és az ezt kompenzáló futás jegyében telt. A facebookra már kitettem az idei bejgli képeket, ez az egyetlen amit a karácsonyért meg szoktam tenni, úgyhogy legyen elég annyi, hogy finom volt és ma reggel óta már csak múlt időben beszélhetünk róla.  

Az életemet a teljes hektikusságra állítottam be, ami körülbelül azt jelenti, hogy későn kelek, elmegyek futni, este valami koncert, emiatt későn fekszem, másnap korán kelek, eléggé kivagyok, délután összecsuklom, estére javulok, futok, és közben jégkorong meccsekre járok. És aztán random módon indul az egész elölről. Két dolog állandó, a koncertek általában este vannak, a jégkorong meccsek meg délután. Minden más képlékeny.

Az elmúlt hét összegzése: 4 edzés, összesen 38.6 km, ebből két egyéni csúcs, az egyik egy 2,53 km-es szakaszon Káposztásmegyeren (11:11 mp), a másik pedig ma a mogyoródi tízemeletes futópályán, 10.4 km-en 49:24 mp, 200 m szintkülönbséggel. Utóbbi akkora egyéni csúcs, hogy csak na. Kerek egy perccel jobb, mint eddig bármi. Mindezt úgy, hogy tegnap késő este még az 5kertben ugráltam Kerekes Band koncerten, hajnali 3-kor pedig még a világ legjobb sajtos-tejfölös lángosát ettem az Arany János utcai metró megálló mellett. Ennyit arról, hogy aki éjszaka legény az nappal is legyen az.

De nem ez a legérdekesebb dolog ami történt, hanem ez:

Magyarország - Németország 2-1! 

Fociban is jó lenne, de ez jégkorong, U18-as A csoportos (!) női VB van éppen. És mielőtt bárki azzal jönne, hogy női súlyemelésben is elérhetnénk hasonló sikereket, az egyrészt nézze meg a magyar csapat győztes gólját az alábbi videón, bármelyik férfi játékos is megirigyelné ezt a hidegvérű cselsorozatot és szólót, másrészt hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy még SOHA semmilyen korosztályban nem jutott a világ legjobb 8 csapata közé magyar csapat jégkorongban. És ezek a lányok nem hogy tisztes helytállást produkálnak, de egyenesen meccset nyernek a VB-n, így már szinte biztos, hogy jövőre is ott szerepelnek.

A magyar női jégkorongot az utóbbi 3 évig semmilyen szinten nem vették itthon komolyan. Jellemző, máshol ez nem így volt, a világ legerősebb csapatai férfi és női jégkorongban szinte ugyanazok. Szinte. Mert aztán jöttek a magyarok. Szlovákok pedig mentek a levesbe, Svájc, Lettország, Norvégia, Dánia pedig messziről figyel. Pestiesen kérdezhetnék, hogy akkor ez most hogy? A válasz is elég bizarr. Nincs magyar női utánpótlás bajnokság. Erre aztán még tanácstalanabb képet szoktak vágni, pedig a válasz egyszerű. 14 év alatt a lányok általában jobb fizikummal rendelkeznek mint a fiúk, legfeljebb a játékfelfogásuk más. Egész sok magyar jégkorongozó lány van a mezőnyben, csak mindannyian a fiúcsapatokban játszanak. Aztán 14 éves koruk után jön a kemény élet, bele kell erősödni a fiúk mezőnyébe. Az eredmény pedig finoman szólva is megdöbbentő. A magyar U18-as csapat bajnokság és nemzetközi indulások híján első ízben csak tavaly, külön IIHF engedéllyel kapott szabad kártyát egy divízió 1-es elő-selejtezőtornán való részvételre. És ha elindultak, hát szét is csapták a mezőnyt, 5-ből 5 győzelem, 37-4-es gólkülönbség. Jöhetett hát 1 hónappal később Norvégiában a már rendes divízió 1-es VB, ami annak köszönhetően, hogy az A csoportban a férfiakkal ellentétben nem 16 hanem csak 8 csapat van, jóval erősebb, mint amit felnőtt mezőnyben a férfiaknál megszokhattunk. És a magyar vonat nem lassított, 5 mérkőzés, 5 győzelem, köztük egy Szlovákia elleni emlékezetes 7-0. Az IIHF honlapja meg is emlékezett róla, hogy ekkora berobbanást a szovjet és csehszlovák utódállamok megjelenése óta nem látott a hokivilág. Eljött hát 2012 vége és a lányok immár valóban az A csoportban játszhatnak. Elsőnek a tavalyi világbajnok és minden idők legeredményesebb válogatottja, Kanada volt az ellenfél, az eredmény pedig egy ránk nézve nagyon hízelgő vereség, 1-4, de úgy hogy a 32. percben még 1-1-re álltunk és csak az utolsó harmadban dőlt el a mérkőzés sorsa. Viszonyításképpen, a kanadai csapatban a 22-ből csak 2 olyan játékos szerepelt akik 1995 után születtek és jövőre még U18-asok lesznek, nálunk meg 4 olyan játékos volt aki jövőre már nem lesz U18-as. De hogy ez se legyen elég, még soha, egyetlen európai csapat nem játszott ilyen szoros meccset Kanadával U18-as VB-n.... És jött tegnap Németország, akiket csak hosszabbításban ugyan, de egyértelműen jobb játékkal győztek le a lányok, és ezzel valóban sporttörténelmet írtak, az IIHF se fukarkodott a jelzőkkel, Magyarország folytatja valószínűtlen menetelését a VB-n. Én inkább meseszerűt írnék, de nem én vagyok az IIHF szerencsére.

Szóval kit érdekel még, hogy milyen koncertekre járok és mennyit futok? Ja, hogy közben még a Balaton szupermaratonra is beneveztem? Ugyan már, az majd legfeljebb kap egy külön blogbejegyzést. Holnap először Magyarország - Finnország, nem mi leszünk a meccs esélyesei, de szerintem már a finnek sem olyan biztosak a dolgukban, mint egy hete voltak még. Hajrá lányok, hajrá magyar jégkorong!

Ja, és BUÉK!

Szólj hozzá!

-4

2012.12.25. 12:36 munkagep

"2013. április 14. - Aznap leszek 38. És aznap szeretném lefutni életem első maratonját. Ez a blog az odavezető útról szól. Hogy legyen miből merítenem, amikor -5 fok van kinn és az egész épp valami nagyon hülye ötletnek tűnik."

Igen, annak tűnt! Pedig csak -4 volt!

Gödöllő mellett van egy kis erdő Máriabesnyő és az autópálya között, egy lovarda is található arrefelé, ott szoktunk futni Mikivel. Miki kétgyerekes családapa és megvan az a perverziója, hogy szombaton is legkésőbb reggel nyolckor el kell indulnunk. Persze sosem érek oda nyolcra, nekem nincsenek gyerekeim, én alvással ünneplem a szombat reggelt, nem értem miért olyan nehéz ezt megérteni.

Szóval fél 9-kor nekilódultunk a szokásos terepnek. A mellékelt térkép domborzati funkcióján látni, hogy egy remek emelkedővel indul, aztán egy erős lejtő és utána megint egy hosszú emelkedő, a végén pedig ismét lejtővel. A vége (B pont) olyan 10-20 méterrel magasabban van, de addig már volt benne majdnem 50 m szintkülönbség. Remek liftező pálya, amelynek az elején ha dumálunk, akkor a végén nagyon rosszul szoktam érezni magam. És mivel általában dumálunk, a végén nagyon rosszul szoktam magam érezni. A GPS szerint oda-vissza 5.2 km, ami kb. egy Margitsziget-körnek felel meg, nehezített terepviszonyokkal.

View Larger Map

Mikinek van egy másik perverziója is. Sokkal gyorsabban fut nálam. Ezt általában akkor szokta megmutatni, amikor már nem beszélgetek, mert az életemért küzdök. Ő olyankor elkezd gyorsítani, amit visszafelé az inkább lejtős szakaszon elég jól lehet demonstrálni. Ugyan semmi esélyem nincs, hogy utolérjem, de azért ilyenkor én is elkezdek nagyon szaladni. Namármost sikerült 11:30 körüli idővel visszaérnünk, ami akkora egyéni csúcs, hogy még azt is elfelejtettem, hogy -4 fok volt, csak valami nagyon hülye ötletnek tűnt az egész. 

Persze ha megnézzük az alábbi képet, minden relatív.

cold run.jpg

Szólj hozzá!

Futás a tesztlaborban

2012.12.14. 23:38 munkagep

A Forma-1 versenymérnökei érezhetik hasonlóan magukat a teszttilalom idején. Megpróbálnak a szélcsatornában meg a számítógépes szimulációk között csodát tenni, aztán reménykednek, hogy erőfeszítéseik élesben is beválnak. Az edzőterem és a futógép ugyanis nem más, mint laboratóriumi körülmények között futni. Majdnem olyan. Majdnem. Csak sokkal rosszabb. Nincs menetszél, nem kell kerülgetni kátyúkat, nincsenek bukkanók, lejtők és emelkedők. Oxigén sincs. Csak egyenletes tempó és merő unalom. 

Angolul dreadmillnek csúfolják, ami a treadmill (futópad) és a dread (rémisztő) szavak kombinációjából született. Magyarul inkább "unópad"-nak fordítanám, rémisztőnek egyáltalán nem látom.

De mondok mást. Ha mondjuk a földönkívüliek belenéznének a távcsövükbe és épp egy edzőterem ablaka mögött egy helyben loholó futókat látnának, mit gondolnának? Szerintem azt, hogy a humanoidok éppen az emberi test elhasználódását tesztelik, azokon a kütyükön épp mérik, hogy melyik test mennyit bír. Azt nem hiszem, hogy feltételeznék, hogy ezek a hülyék ezt saját akaratukból, kedvtelésből csinálják. 

Szóval megpróbáltam tenni az unalom ellen. Otthon indulás előtt utolsó pillanatban még felmarkoltam a British Airways járatáról jó magyar módon eltulajdonított fülhallgatót, mondván, hogy a futógéphez van TV és majd nézem és hallgatom. Nem tudom hogy csinálják ezek a légitársaságok, de ami a gépen még működik, az otthonra elromlik. Sercegett, a magas hangoknak lőttek és csak valami rettenetes szörcsögés jött ki belőle. OK, akkor keressünk valami mást, zene ma nem lesz. Kapcsolgatok a TV-n, bejön a Cosmo Disc, meg a vibrátoros zsírleszívó, vagy ha minden kötél szakad, akkor van vizet és foltot egyben felszívó porszívó már 1 milláért. 10 perce futok, még 35 perc. Na kapcsoljunk tovább. Tátogó hírműsorok, nemzetiségi Spravy Novosty, atyaég. Nagy nehezen találok valami dokumentumfilmet, épp macik mennek a réten.  30 perc. Maciknak vége, reklám van, jönnek megint a dél-koreai késeikkel. Kapcsolunk. 25 perc. Végre találok valami sportot. Vagyis curlinget, sportot nem találtam. Akkor inkább a teleshop. 20 perc. Megint berakom a fülhallgatót, Robbie Williams és Nicole Kidman énekel. A klipből felismerem a számot, jó szám, bár nem hallom. Néha a közép és a mély bejön, a refrént jobban hallani. Nicole Kidman még mindig jó csaj. 15 perc. Gyorsítok, felnyomom 16 km / órára. Ha már nincs semmi, haljunk meg hősiesen. Közben azért nem adom fel, ember higgy és bízva hízzál, csak nem lehet minden csatornán szemét. 10 perc van hátra és belátom, hogy mégis jobb volt a Kádár korszak. Akkor csak egy szar csatorna volt, most mind az ötven az. 5 perc, kezdek lassítani. Látom  a fényt az alagút végén. Ja nem, az a troli, most fordul be a Huba utcán és belevilágít a szemembe. Aztán csak letelik, a stop gomb megnyomása és a TV kikapcsolása a csúcspont, erre vártam 45 perce.

Azt mondtam, hogy mindez reggel 7-kor történt? És hogy futás előtt vettem egy 15 alkalmas bérletet? Még van hátra 14 alkalom. Ha a többi is ilyen lesz, mégis megveszem azokat a dél-koreai késeket.

Szólj hozzá!

Megnyitotta kapuit a margitszigeti jégpálya

2012.12.06. 22:54 munkagep

Örömmel értesítünk minden kedves csúszkálni vágyót, hogy hosszú szünet után a tegnapi napon ismét megnyitotta kapuit az ország egyetlen és e tekintetben egyedülálló 5,3 km hosszú, a Margitszigetet körbefutó jégpályája, amely a nap 24 órájában, díjtalan belépés mellett várja az érdeklődő öngyilkosjelölteket.

De most komolyan. Eddig egy majdnem lázba torkolló megfázás vetette vissza a szorgos edzésmunkát, erre tegnap beáll a szibériai tél és a futópályámnak is lőttek. Már a szigetre futva menet sem tetszett, hogy a pocsolyák teteje mind jéggé fagyott, de ott még legalább lehetett kerülgetni és száraz szakaszon futni. Aztán a szigeten már nem volt menekvés, a Duna közelsége miatti pára szépen lecsapódott és vékony filmet képezve olyan szépen fagyott rá a műanyag rekortánra, hogy ha akarták volna se tudtak volna jobb jeget csinálni.

A terv az volt, hogy futok egy intervallumos kört, vagyis 500 méter gyors, 500 méter lassú, és így körbe. Ebből az lett, hogy a jeges szakaszokon a túlélésért küzdöttem, ahol meg jobb volt a felület ott megnyomtam. Klári nevű ismerősöm (innen is üdvözlöm, ha olvassa) javasolta ezt az edzési módot, hogy ezzel lehet igazán fejlődni. A pontos fiziológiai okát nem tudom, de tény, hogy eléggé kipukkantam a végére, a leggyorsabb 500 méterem egyébként 1p 50mp volt, a leglassabb pedig 3 perc kereken, átlagban pedig a kört 26p 10mp alatt tettem meg, ami a körülmények ismeretében, betegségből visszatérve teljesen vállalható idő szerintem.

Legközelebb megint nekivágok egy ilyen körnek, csak az a kérdés, hogy korcsolyával menjek vagy szánkóval.

jégpálya.JPG(a kép csak illusztráció, bár a valósággal kísérteties hasonlóságot mutat)

Szólj hozzá!

Láz van, Babám!

2012.12.02. 12:35 munkagep

Minden futással foglalkozó blogon, újságban, edzéstervben azt olvasni, hogy a téli felkészülés során arra kell legjobban figyelni, hogy ne fázzunk meg. Isten bizony, esküszöm, figyeltem rá. Aztán mégis, sikerült jól megfáznom. 

Kedden késő este kifutottam a szigetre, futottam két kört, aztán vissza az irodába, olyan 15 km körüli táv. Már közben éreztem, hogy nem megy olyan jól, hiába érzem erősnek a tempót, épphogy 5 percen belüliek voltak a kilométerek. Erre kicsit meg is nyomtam, hogy biztos csak a kezdeti fáradtság, majd belejövök. Végül tényleg egész jól belejöttem, 15.2 km - 1:14:11 mp. És valószínűleg ez tette be a kaput, másnap már fájt a fejem, elment a hangom, kapart a torkom és a hidegben még a térdem is megfájdult. 

Szóval ez a hét a lábon kihordom a betegséget jegyében telt, így maradt a munka és a futás lett az áldozat. Na jó, valószínűleg a múlt szombati Brains, a csütörtöki Punnany Massif és pénteki Irie Maffia koncertek sem alapozták meg a gyors formába lendülést... De ha már nincs futás, akkor emlékezzünk meg az elmúlt hét zenei sikerélményeiről.

Múlt szombaton a Közgáz Gólyabálon kötöttem ki. Én, 37 éves fejjel... Elég megdöbbentő élmény volt olyanokkal együtt ugrálni a Brains koncerten akik akkor születtek amikor az én gólyabálom volt... Azon akkor - 1994-ben - Republic volt a főzenekar, jut eszembe. Egyetlen mentségem, hogy egyrészt velem egyidősökkel voltam, másrészt nem tudtam, hogy a Supernem / Heaven Street Seven és Brains koncertek apropója maga a Közgáz Gólyabál. Még a Pesti Esti is különszámmal jelent meg, három színpadon mentek a koncertek, tényleg nagy buli volt. És itt fedeztem fel a magyar popzene legújabb csillagát, a Soerii & Poolek formációt, akiknek a zenei stílusát mondhatni lehetetlen elhelyezni az egyébként is zavaros magyar poptérképen. Nehéz megfogalmazni, hogy ez mi. Paródiának - zeneileg legalábbis - túl komoly, komolynak viszont nem komoly. Zenei stílusuk leginkább a nagyon gagyi jelzővel illethető, mégis, közös számuk van Péterfi Borival, Fluor Tomival, Szikora R-GO Robival, megjelenik Lovassy András, néha a Supernem, néha a Heaven Street Seven tagjaival közösen lépnek fel... Jó számuk egy sincs, talán a Petőfi Rádióban mostanában nyomott Brutális Nyár az egyetlen jobban hallgatható, de a klipjéből ott is kiderül, hogy azt sem gondolták komolyan. A koncertjük pedig elementáris, ezek nem normális emberek, hihetetlen performance. És akkor Kautzky Armand korszakos alakításáról még nem is szóltunk, ha ezen a héten nem néztük meg Gyuri kollégámmal vagy 30-szor, akkor egyszer sem, már fájt a hasunk a röhögéstől. A Soerii & Poolek körülbelül annyi, mint ami ebben a barbár klipben össze van sűrítve. Se több, se kevesebb.

Csak a rend kedvéért, tessék INKÁBB EZEKET hallgatni, jobban megéri:

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása