Elsőre semmi különös. Egy bolt. Van bejárata, vannak benne áruk, szokásos jövés-menés. Ez a bolt mégis más. Ebben a boltban ugyanis - más szekszárdi boltokkal ellentétben - kizárólag szekszárdi és környékbeli áru van. Megdöbbentő.
Ha ez a Lajtán túl történik, senki nem lepődik meg. Hát igen, a sógoréknál máshogy vannak a dolgok, mondhatnánk ott megengedhetik maguknak az emberek az eféle hóbortokat. De ebben az országban, ahol egyébként a hazaszeretetre, a magyarságra és a nemzeti öntudatra oly büszkék vagyunk, a lényeget valahogy mindig szem elől tévesztjük. Hogy azt kell szeretni amink van, azt kell ennünk amit termelünk és annak kell örülnünk amit egymásnak adhatunk.
Szóval van egy rettentően frankó, azt is mondhatnám trendi hely Szekszárdon, ahol a működést épp az hívta életre, hogy végre legyen egy olyan bolt, ahol tényleg a helyi termelők áruit lehet megismerni, megvásárolni, ne adj' isten, helyben megkóstolni. Van itt helyben termelt sonka, kerámia, kézműves sör, sajt, lekvár, gyümölcs, pálinka, bor, oliva olaj, édesség, liszt, konzerv és természetesen az ország legjobb borai. Termelőnként csoportosítva, ízlésesen és olyan miliőben tálalva, hogy csak leragadunk és el sem akarunk menni.
Az a szomorú, hogy 50-60 éve még minden bolt ilyen lehetett. Régi jó ismerős az eladó, aki a fél várost ismeri, tudja ki és mit vásárol, mi a kedvence, és az új dolgok közül mit ajánlana neki. Hogy a termék gyártója is régi ismerős, hiszen mindig idevalósi volt és tudjuk, hogy a minőség volt nála a fő szempont. Egy bolt, ahova csak betér a helyi borász és helyben rögtönzött borkóstolót tart az épp ott vásárlóknak reggel 10-kor, pedig csak egy kiló kenyérért indult.
Sok ilyen bolt kéne, nem egy. Nem csak Szekszárdon, hanem minden városban. Nem az ilyen boltnak kellene lenni a különlegességnek, hanem annak, hogy Hajdubivalynadházán megélhet a kínai bolt. Vagy hogy az ultratrikolór melldöngető igazmagyar élelmiszerláncban több a szlovák termék mint a magyar.
Ez a bolt épp azt képviseli ami nekem a hazaszeretet jelenti. Mert a hazaszeretet nekem nem abból áll, hogy kiteszem a magyar zászlót ha azt mondják ünnep van. Sokkal inkább abból, hogy a boltban megnézem, magyar árut veszek-e, hogy ha elutazok akkor először átgondolom, Magyarországon is lehet-e nyaralni és ha egy külföldivel találkozom akkor nem a magyar történelem vérzivataros és szánalmas / igazságtalan vonatkozásaival kezdem fárasztani, hanem barátságot kötök vele és megpróbálom abban segíteni, hogy minél jobban érezze magát.
Például elviszem egy ilyen boltba, mint épp ez itt Szekszárdon. Mindenkinek melegen ajánlom, Szekszárd, Nefelejcs köz 12.
http://www.szekszarditermek.hu/
