Minden futással foglalkozó blogon, újságban, edzéstervben azt olvasni, hogy a téli felkészülés során arra kell legjobban figyelni, hogy ne fázzunk meg. Isten bizony, esküszöm, figyeltem rá. Aztán mégis, sikerült jól megfáznom.
Kedden késő este kifutottam a szigetre, futottam két kört, aztán vissza az irodába, olyan 15 km körüli táv. Már közben éreztem, hogy nem megy olyan jól, hiába érzem erősnek a tempót, épphogy 5 percen belüliek voltak a kilométerek. Erre kicsit meg is nyomtam, hogy biztos csak a kezdeti fáradtság, majd belejövök. Végül tényleg egész jól belejöttem, 15.2 km - 1:14:11 mp. És valószínűleg ez tette be a kaput, másnap már fájt a fejem, elment a hangom, kapart a torkom és a hidegben még a térdem is megfájdult.
Szóval ez a hét a lábon kihordom a betegséget jegyében telt, így maradt a munka és a futás lett az áldozat. Na jó, valószínűleg a múlt szombati Brains, a csütörtöki Punnany Massif és pénteki Irie Maffia koncertek sem alapozták meg a gyors formába lendülést... De ha már nincs futás, akkor emlékezzünk meg az elmúlt hét zenei sikerélményeiről.
Múlt szombaton a Közgáz Gólyabálon kötöttem ki. Én, 37 éves fejjel... Elég megdöbbentő élmény volt olyanokkal együtt ugrálni a Brains koncerten akik akkor születtek amikor az én gólyabálom volt... Azon akkor - 1994-ben - Republic volt a főzenekar, jut eszembe. Egyetlen mentségem, hogy egyrészt velem egyidősökkel voltam, másrészt nem tudtam, hogy a Supernem / Heaven Street Seven és Brains koncertek apropója maga a Közgáz Gólyabál. Még a Pesti Esti is különszámmal jelent meg, három színpadon mentek a koncertek, tényleg nagy buli volt. És itt fedeztem fel a magyar popzene legújabb csillagát, a Soerii & Poolek formációt, akiknek a zenei stílusát mondhatni lehetetlen elhelyezni az egyébként is zavaros magyar poptérképen. Nehéz megfogalmazni, hogy ez mi. Paródiának - zeneileg legalábbis - túl komoly, komolynak viszont nem komoly. Zenei stílusuk leginkább a nagyon gagyi jelzővel illethető, mégis, közös számuk van Péterfi Borival, Fluor Tomival, Szikora R-GO Robival, megjelenik Lovassy András, néha a Supernem, néha a Heaven Street Seven tagjaival közösen lépnek fel... Jó számuk egy sincs, talán a Petőfi Rádióban mostanában nyomott Brutális Nyár az egyetlen jobban hallgatható, de a klipjéből ott is kiderül, hogy azt sem gondolták komolyan. A koncertjük pedig elementáris, ezek nem normális emberek, hihetetlen performance. És akkor Kautzky Armand korszakos alakításáról még nem is szóltunk, ha ezen a héten nem néztük meg Gyuri kollégámmal vagy 30-szor, akkor egyszer sem, már fájt a hasunk a röhögéstől. A Soerii & Poolek körülbelül annyi, mint ami ebben a barbár klipben össze van sűrítve. Se több, se kevesebb.
Csak a rend kedvéért, tessék INKÁBB EZEKET hallgatni, jobban megéri:
