A Forma-1 versenymérnökei érezhetik hasonlóan magukat a teszttilalom idején. Megpróbálnak a szélcsatornában meg a számítógépes szimulációk között csodát tenni, aztán reménykednek, hogy erőfeszítéseik élesben is beválnak. Az edzőterem és a futógép ugyanis nem más, mint laboratóriumi körülmények között futni. Majdnem olyan. Majdnem. Csak sokkal rosszabb. Nincs menetszél, nem kell kerülgetni kátyúkat, nincsenek bukkanók, lejtők és emelkedők. Oxigén sincs. Csak egyenletes tempó és merő unalom.
Angolul dreadmillnek csúfolják, ami a treadmill (futópad) és a dread (rémisztő) szavak kombinációjából született. Magyarul inkább "unópad"-nak fordítanám, rémisztőnek egyáltalán nem látom.
De mondok mást. Ha mondjuk a földönkívüliek belenéznének a távcsövükbe és épp egy edzőterem ablaka mögött egy helyben loholó futókat látnának, mit gondolnának? Szerintem azt, hogy a humanoidok éppen az emberi test elhasználódását tesztelik, azokon a kütyükön épp mérik, hogy melyik test mennyit bír. Azt nem hiszem, hogy feltételeznék, hogy ezek a hülyék ezt saját akaratukból, kedvtelésből csinálják.
Szóval megpróbáltam tenni az unalom ellen. Otthon indulás előtt utolsó pillanatban még felmarkoltam a British Airways járatáról jó magyar módon eltulajdonított fülhallgatót, mondván, hogy a futógéphez van TV és majd nézem és hallgatom. Nem tudom hogy csinálják ezek a légitársaságok, de ami a gépen még működik, az otthonra elromlik. Sercegett, a magas hangoknak lőttek és csak valami rettenetes szörcsögés jött ki belőle. OK, akkor keressünk valami mást, zene ma nem lesz. Kapcsolgatok a TV-n, bejön a Cosmo Disc, meg a vibrátoros zsírleszívó, vagy ha minden kötél szakad, akkor van vizet és foltot egyben felszívó porszívó már 1 milláért. 10 perce futok, még 35 perc. Na kapcsoljunk tovább. Tátogó hírműsorok, nemzetiségi Spravy Novosty, atyaég. Nagy nehezen találok valami dokumentumfilmet, épp macik mennek a réten. 30 perc. Maciknak vége, reklám van, jönnek megint a dél-koreai késeikkel. Kapcsolunk. 25 perc. Végre találok valami sportot. Vagyis curlinget, sportot nem találtam. Akkor inkább a teleshop. 20 perc. Megint berakom a fülhallgatót, Robbie Williams és Nicole Kidman énekel. A klipből felismerem a számot, jó szám, bár nem hallom. Néha a közép és a mély bejön, a refrént jobban hallani. Nicole Kidman még mindig jó csaj. 15 perc. Gyorsítok, felnyomom 16 km / órára. Ha már nincs semmi, haljunk meg hősiesen. Közben azért nem adom fel, ember higgy és bízva hízzál, csak nem lehet minden csatornán szemét. 10 perc van hátra és belátom, hogy mégis jobb volt a Kádár korszak. Akkor csak egy szar csatorna volt, most mind az ötven az. 5 perc, kezdek lassítani. Látom a fényt az alagút végén. Ja nem, az a troli, most fordul be a Huba utcán és belevilágít a szemembe. Aztán csak letelik, a stop gomb megnyomása és a TV kikapcsolása a csúcspont, erre vártam 45 perce.
Azt mondtam, hogy mindez reggel 7-kor történt? És hogy futás előtt vettem egy 15 alkalmas bérletet? Még van hátra 14 alkalom. Ha a többi is ilyen lesz, mégis megveszem azokat a dél-koreai késeket.
