"2013. április 14. - Aznap leszek 38. És aznap szeretném lefutni életem első maratonját. Ez a blog az odavezető útról szól. Hogy legyen miből merítenem, amikor -5 fok van kinn és az egész épp valami nagyon hülye ötletnek tűnik."
Igen, annak tűnt! Pedig csak -4 volt!
Gödöllő mellett van egy kis erdő Máriabesnyő és az autópálya között, egy lovarda is található arrefelé, ott szoktunk futni Mikivel. Miki kétgyerekes családapa és megvan az a perverziója, hogy szombaton is legkésőbb reggel nyolckor el kell indulnunk. Persze sosem érek oda nyolcra, nekem nincsenek gyerekeim, én alvással ünneplem a szombat reggelt, nem értem miért olyan nehéz ezt megérteni.
Szóval fél 9-kor nekilódultunk a szokásos terepnek. A mellékelt térkép domborzati funkcióján látni, hogy egy remek emelkedővel indul, aztán egy erős lejtő és utána megint egy hosszú emelkedő, a végén pedig ismét lejtővel. A vége (B pont) olyan 10-20 méterrel magasabban van, de addig már volt benne majdnem 50 m szintkülönbség. Remek liftező pálya, amelynek az elején ha dumálunk, akkor a végén nagyon rosszul szoktam érezni magam. És mivel általában dumálunk, a végén nagyon rosszul szoktam magam érezni. A GPS szerint oda-vissza 5.2 km, ami kb. egy Margitsziget-körnek felel meg, nehezített terepviszonyokkal.
Mikinek van egy másik perverziója is. Sokkal gyorsabban fut nálam. Ezt általában akkor szokta megmutatni, amikor már nem beszélgetek, mert az életemért küzdök. Ő olyankor elkezd gyorsítani, amit visszafelé az inkább lejtős szakaszon elég jól lehet demonstrálni. Ugyan semmi esélyem nincs, hogy utolérjem, de azért ilyenkor én is elkezdek nagyon szaladni. Namármost sikerült 11:30 körüli idővel visszaérnünk, ami akkora egyéni csúcs, hogy még azt is elfelejtettem, hogy -4 fok volt, csak valami nagyon hülye ötletnek tűnt az egész.
Persze ha megnézzük az alábbi képet, minden relatív.
