HTML

Futni jó!

2013. április 14. - Aznap lettem 38. És aznap futottam le életem első maratonját. Ez a blog eredetileg az odavezető útról szólt. Azóta viszont már arról, hogy miként nyílik ki egy maraton után a világ. Mert kihívásból rengeteg van, csak figyelni kell.

Friss topikok

  • Azt az elkényeztetett hokiszurkoló mindenségit!: MEN-JUNK-VISSZA! MEN-JUNK-VISSZA! :) (2014.05.19. 09:21) Út Koreába - 2. rész
  • munkagep: @Azt az elkényeztetett hokiszurkoló mindenségit!: türelem, ífjú Skywalker, türelem. :-) (2014.05.14. 12:28) Út Koreába – 1. rész
  • Heronyányiné Lang Anna: Tényleg nagyon jó ez a bolt csak jó fizetés is kellene hozzá !3dl Limonádé 290 ez nem a dolgozó em... (2013.10.12. 14:21) Van egy bolt Szekszárdon
  • jacint70: Hajrá Karesz! Aztán este még lesz egy apró kis program a Stadionok megállónál... ;-) (2013.04.08. 10:29) Már csak 1 hét
  • Weboldal készítés olcsón: Tudok egy jó tervet, ha sikerül a maratonod! Ez nem más, mint az Ironman: olyan maraton, amire 3,... (2012.11.13. 11:05) Köszöntő

Címkék

Maratonista lettem

2013.04.15. 01:01 munkagep

Csak bicegni tudtam. Lassan lépdeltem, körülöttem, mint egy vert sereg, hasonló állapotú, de csupa boldog ember. Egy kis idő után megelégeltem az ácsorgást, az se ment már, lekuporodtam inkább a fal mellé és csak néztem ahogy jönnek be a futók. Hihetetlen érzés volt, még most is az. Megcsináltam, tényleg megcsináltam.

----

Már szombaton kimentünk Gáborral Bécsbe, mert a rajtcsomagot nem lehetett a verseny napján átvenni. Nem is baj, egy kicsit akklimatizálódtunk, szoktattuk magunkat a tudathoz, hogy ezt a várost fogjuk keresztül kasul végigfutni. Az idő bombasztikusan jónak ígérkezett, már szombaton is igazi városnéző meleg volt, és valóban, vasárnapra ez csak tovább javult. Mindez csak azért volt furcsa, mert amióta november elején eldöntöttem, hogy le akarom futni a maratont, talán 10 fok volt a legmelegebb amiben edzettem, egyszerűen elszoktam a jó időtől.

20130414_Bécs maraton_0.jpg

A kocka el van vetve

Az éjszaka vizsgadrukkal és forgolódással telt. Egyedül az étvágyam nem lankadt, Gáborral egész szombaton csak úgy faltuk az egészségtelenebbnél egészségtelenebb cukros, mázas, tésztás kajákat. Ekkora kalóriabűnözést nagyon ritkán hajthat végre az ember, már csütörtök este nekiálltam a tésztát tésztával receptnek és vasárnap reggelig meg sem álltunk. Lehet, hogy ennek is az oka, hogy rettenetes éjszakám volt, éjjel 1-ig el sem tudtam aludni, aztán fél óránként felébredtem, 6-kor pedig csörgött a vekker, indulás van.

Vasárnap reggel Bécsben szinte csak futókkal találkoztunk, velük viszont rengeteggel, köztük nagyon sok magyarral. A verseny Bécs külvárosából indult, a tömeg (40 ezer ember) akkora volt, hogy egy teljes metrómegállónyi hosszban elfoglalta az emberáradat a kétszer 3 sávos főutat, így a rajtot követő jó néhány percig csak sétálni tudott a tömeg, míg végre lassú kocogásra válthattuk.

Az első pár száz métert valami bizarr ötlettől vezetve a bécsi keringő zenei kíséretében tettük meg. Nem tudom a sógorok mikor fognak ebből a fals sztereotípiából végre már kitörni, keringőre futni körülbelül olyan jó ötlet, mint cigányzenével focimeccset nézni. Viszont kárpótolt a látvány a híd közepe / vége felé, ott ahonnan lejteni kezdett az út, láthattuk az akkor már több kilométer hosszan előttünk hömpölygő tömeget.

Az első 10 km szinte észrevétlenül lepergett, Gáborral beszéltük is, hogy mintha meg se kottyant volna. A tervnek megfelelően lassú, 5:40 körüli km-eket mentünk, a 4 órás maratoni tempóra álltunk be. Frissítőket 10 km-enként terveztem, ezt 10 és 20 km-nél be is tartottam. 19 km-nél végre megtaláltuk bátyámékat is, vagyis ők találtak meg minket, Gábor szólt, hogy nekem kiabálnak az út másik feléről. 

21 km-nél kerek 2 órás idővel haladtunk át, de ami az igazi attrakció volt, hogy mellettünk volt éppen a maraton befutója, mert egy nagy nyolcasban ment a pályavezetés, így a félmaraton és a maraton befutója ugyanott volt. Mint amikor az autópályán a leállósávban poroszkálunk, a belső sávban meg húznak el az autók, kb. ilyen érzés volt a kétszer gyorsabb afrikai futókat látni ahogy elszaladtak mellettünk.

20130414_Bécs maraton_3.jpgNagyon jól ment a futás, sajnos túl jól is. 21 km-nél elváltunk Gáborral és egy kicsit gyorsabb tempót kezdtem futni. Nem szándékosan, hanem vitt valószínűleg a lelkesedés, 27 km-nél eszméltem, hogy 5:20-as átlagon belül futok, nem árt vigyázni. Valószínűleg későn eszméltem, mert 28 km-nél aztán rám tört a szomjúság - kihagytam ugyanis a 25 km-es frissítőt (hiszen 30-nál terveztem) és az állandó napsütés is megtette hatását. 

30 km-es fal? Az meg mi? Nekem 28-nál, épp ahogy áthaladtam az ellenőrző ponton és átgondoltam, hogy az út 2/3-adát megtettem, megjött teljes életnagyságban. Hirtelen a hátralévő 14 km nagyon soknak kezdett tűnni. OK, megállunk, frissítsünk, vagy fél liter vizet megittam megint, nagy nehezen újraindultam, de nagyon rossz érzés volt. 29 km, újabb frissítő. OK, csak egy pohár valamit, igyunk meg. Aztán nekirugaszkodunk, jön a 30km, nem bírom. Mi van már? 

Elővettem egy előző nap vett energiaszeletet. 2 euróba került, de megérte. Nem tudom mit tesznek az ilyenbe, cukor, koffein, szénhidrát biztos volt benne, alig bírtam lenyelni, annyira tömény volt. 31 km-nél elkezdett hatni, 32 körül már határozottan jobban lettem és 33-nál azt éreztem, hogy túllendültünk a holtponton. A 28 és 32 közötti szakaszt átlag 6:20-as km-ekkel hoztam, utána aztán újra ment az 5:40.

Azt kezdtem el játszani, hogy minden egyes km-nél arra gondoltam, hogy annyi évesen éppen mi történt velem. 32 évesen megkértem Kata kezét, 33 évesen megházasodtam, 34 évesen kaptuk a két kutyánkat, 35 évesen megcsináltam a cégemet. Aztán jött a 38. km... Most írhatnám, hogy ott és akkor végre megértettem addigi életemet, hogy csak egy állomás a mai nap, valami nagyobb és magasztosabb cél irányába. De nem. Csak az jutott eszembe, hogy még mindig kurva sok az a 4 km ami hátravan és most már nagyon be szeretnék érni. Miért nem lehetett Marathon csak 38 km-re Athéntól?...

39 km-nél még megálltam egy pohár vízre, körülöttem már csak (velem együtt) támolygó, de kitartó futók. Már a szurkolás is alábbhagyott, leszegett fejjel teszi mindenki az egyik lábat a másik elé. A 4 órás maratonomnak ekkor már lőttek, minek rohanni, vagyis amennyivel kéne, annyival már nem tudok. 40-nél aztán egy hosszú egyenes, itt éreztem először, hogy a befutó már csak tényleg pár lépés. 41 km, gyűlik a tömeg, itt már határozottan hangosabb a szurkolás, 41.5 km-nél aztán megláttam Szandrát, bátyám feleségét és hirtelen elkapott a hév, húúú, de jól vagyok! Aztán a végső visszaszámlálás, a végén már 100 méterenként van kiírva a hátralévő táv, 500, 400, 300, 200 és ráfordulunk a befutóra. És ekkor jön az extázis. Innen már hátrafelé, négykézláb, bunkfencezve, bárhogy. A lábaim elkezdenek sprintelni és kiszakad belőlem a feszültség, kiabálok, hogy megcsináltam. Igen megcsináltam. 4 óra, 03 perc, 38 mp. Benn a célban, támolygok, el sem hiszem. Felnézek az égre, Anyu,Te is láttad? Egy osztrák lány áll mellettem, elsírja magát. Odamegyek, átölelem, majdnem én is elsírom magam. A hosszútávfutók magányossága, ő is bizonyítani akart és bizonyított. Megkér, hogy csináljak róla egy képet, aztán már hív is valakit, el kell mondani, hogy ekkor és itt, ő is megcsinálta. 

Csak bicegni tudtam. Lassan lépdeltem, körülöttem, mint egy vert sereg, hasonló állapotú, de csupa boldog ember. Egy kis idő után megelégeltem az ácsorgást, az se ment már, lekuporodtam inkább a fal mellé és csak néztem ahogy jönnek be a futók. Hihetetlen érzés volt, még most is az. Megcsináltam, tényleg megcsináltam.

Kisvártatva Gábor is befutott, egyben, egészben. Ő már a 4. maratonját teljesítette, azt mondja most ment a legjobban talán. Nekem is, soha nem futottam még ilyen jól maratont. 

Barátkozom a szóval: maratonista lettem. Korábban azt hittem, ezek őrült emberek. Lehet. Mától én is azzá lettem.

Jó dolog őrültnek lenni.

 

20130414_Bécs maraton_1.jpg

Kezdődő extázis 41.5 km-nél

20130414_Bécs maraton_2.jpgAkik megcsinálták

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futnijo.blog.hu/api/trackback/id/tr855223000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása