Megcsinálni egy maratont? Hülyeség? Kihívás? Mind a kettő?

2013. április 14. - Aznap leszek 38 éves. És aznap fogom lefutni életem első maratonját. Bocsánat, pontosítok. Aznap SZERETNÉM majd lefutni. Ez a blog az odavezető útról szól. Hogy legyen miből merítenem, amikor -5 fok van kinn és az egész épp valami nagyon hülye ötletnek látszik. 

Sosem voltam dagadt gyerek, aki ismer, tudja. Állítólag apukám is vékony gyerek volt, de ez már csak családi legenda. Amióta ismerem, egy kedves dagi apuka, most már 100 kiló felett. Szerinte valahol 30 felett romlottak el a dolgok, onnantól megállíthatatlan volt a hízás. És tényleg, elmúltam 30 és az addig 70 kilós álomhatár nálam is megdölt.

Na akkor szartam be.

Ott az apám példája, mégse kéne ezt megismételni. Gondoltam, egy kis futás majd jót tesz, ez volt 2006-ban. Azóta eltelt 6 év, egyre több futással, egyre nagyobb célokkal. A 70 kiló azóta se jött vissza. Úgy kezdődött, hogy fussam le a Margitsziget kört egyhuzamban. Aztán fussam le 30 percen belül. Aztán legyen 28. Aztán induljunk el az első, 5 (!) km-es futóversenyemen. Emlékszem, azt hittem ott pusztulok el, úgy néztem ki mint aki a Dunából jött elő. Aztán pár hete Szőcs Gabi barátom beizzított, hogy van ez a Bécs maraton. Én épp lefutottam a Spar 30-at, ami nekem 35 lett (ez a bénázásom egy külön bejegyzést megér), tehát már csak 7 km híja van. És akkor azt mondtam, üsse kavics, megcsináljuk.

Aki futott már félmaratont, az tudja, hogy a maraton más kávéház. Az első félmaraton beérkezésem eufóriája utáni első gondolatom az volt, hogy jesszusom, ha maratont futnék, most lennék féltávon. Sosem futok akkor maratont, gondoltam. Hatszor kellett lefutnom a 21 km-t, hogy azt gondoljam, van tovább.

Mindig akartam egy blogot, csak éppen nem volt ihletem, anélkül meg nehéz. Hát most van. Interaktív edzésnapló lesz ebből, lehet követni, szurkolni, hozzászólni. Mert életem nagy küldetésére készülök, tényleg így érzem. Az életben annyi mindent elértem már, meg biztos várnak még rám sikerek és kudarcok, de egy maratoni futás, önmagam legyőzése, egy emberfeletti teljesítmény az, ami igazán motivál, amire igazán büszke tudok és akarok lenni. 

Aztán ha lefutom, majd biztos jön valami más. Majd lefutom újra. Vagy átuszom a Balatont, esetleg körbebiciklizem az országot. Mert leállni úgyse fogok tudni.

Hát akkor vágjunk bele, kedves olvasók, vágjunk bele.