Ennyi nap van hátra Bécs meghódításáig. Ami a töröknek nem sikerült, nekem muszáj lesz.
Nagyon köszönöm mindenkinek a bátorító szavakat, nagyon jól esett, hogy ilyen sokan és ilyen jól fogadtátok ennek a blognak az indulását.
Sokat gondolkodtam, hogy kik és miért olvasnák majd ezt a blogot, milyen gyakran írjak és miről. Aztán arra jutottam, hogy megpróbálok nagyjából olyan rendszerességgel jelentkezni, ahogy az edzéseket ütemezem. Ez nagyjából heti 2-3 alkalom, a vége felé talán egy picit több, de semmiképpen nem fogom teleszemetelni senki postaládáját. A téma is elég változatos lesz. Persze a futásé lesz a főszerep, de azért nem csak ennyiből állok. Tuti nem fogom megállni, hogy egy kis zene, jégkorong vagy utazás ne keveredjen majd a témák közé. Az adótanácsadástól viszont megkímélek mindenkit, meg lehet nyugodni!
Just for the records. Mai edzésem egy 10 km-es normál futás volt, 48 perc 19 mp. Mindez 6-7 fokban magamhoz képest igen jó idő, jóval 5 perces kilométereken belül. Ennél persze tudok gyorsabbat is, csak annak ma nem sok értelme lett volna. Hétvégén ugyanis máris jön az első nagy kihívás, a Balaton Maraton, addig nem kéne leamortizálni magam.
Nem kell megijedni, nem gondolom ezt a blogot kivégezni rövid úton azzal, hogy már szombaton lefutom a 42-t, okafogyottá téve minden további erőfeszítést Bécsig. Nem, a Balaton Maraton egy kétnapos rendezvény, a 42 km-t három részletben kell lefutni. Szombat reggel egy 14 km-es szakasszal indulunk, utána ebéd, aztán délután tolunk újabb 7 km-t. Ettől már jól alszik az ember, másnap reggel pedig, kicsit meggyötört tagokkal neki lehet vágni egy félmaratonnak.
A célom leginkább az, hogy tisztességgel végigfussam, hiszen 2 nap alatt soha nem futottam még ennyit. Ha pedig van erőm hozzá, akkor megpróbálok valami jobb időt is futni. Amivel már nagyon boldog lennék: 14 km-en 1 óra 8 perc, 7 km-en 33-34 perc, félmaraton 1 óra 48 perc. Persze sok múlik az időjáráson is, ha pl. fúj a szél és esik az eső, akkor már annak is örülni fogok ha megúszom megfázás nélkül.
Kezembe került egy edzésterv maratoni futáshoz. Na, ezt gyorsan ki is dobom a szemétbe. Munkanélküli embereknek írták, vagy nem tudom, heti 4-5 edzés, 15-20 km-ekkel. Már kezdtem elbizonytalanodni, de akkor megnéztem mit írnak a félmaratonra és megnyugodtam. Azt is szahanovistáknak szánták, én. kb. harmad annyi edzéssel készültem fel az első félmaratonomra mint ami elvileg javallott és jelentem élek és virulok azóta is.
Maratonra egyébként nem úgy készül fel az ember, hogy edzésként lefutja néha. Nem, a maratont csak versenyen futnak, az ugyanis egy meglehetősen egészségtelen műfaj, fáj utána mindene az embernek, de leginkább az izületei. Szóval 5-10-15 km-es távok azok amit futni kell, nagy ritkán egy nagyon lassú tempóban lefutott 30-as, de az is csak azért, hogy a monotonitáshoz hozzászokjunk. Azt mondják a hozzáértők (értsd: akik már futottak maratont), hogy aki egyszer lefut 30 km-t, annak már a 42 is menni fog, egyedül fejben kell hozzáerősödni. Én egyszer már lefutottam, de csak versenyen (erről majd még persze lesz szó), edzésen még csak félmaraton sikerült. 30 km ugyanis olyan, de olyan baromi unalmas tud lenni, hogy a Margitszigeten 4 kör után eddig mindig feladtam (az kb. egy félmaraton).
Néha elgondolkodom azon, hogy mi lett volna ha a görögök és a perzsák nem Marathonban ütköznek meg, hanem mondjuk Spártában és a hírnöknek 153 km-t kellett volna loholnia. Először is nem halhatott volna meg 42 km után, mert akkor sose tudjuk meg mi volt a csatában, másrészt mekkora szívás lenne most, áprilisban a Bécs-Tatabánya versenyen kéne indulnom. És akkor még szerencsém lenne, mert ha a csata Rhodoszon lett volna, akkor kurva sokat úszhatnék is.
Na menjünk aludni, az első edzés letudva.
